2014. június 28., szombat

Miért is lett ez a blog...

Ez az első bejegyzésem ... és az első blogom. Néhány órával ezelőtt, egy "pihent" pillanatomban úgy éreztem, van bennem jó néhány gondolat, ami kikívánkozik belőlem. Szigorúan csak tapasztalati szinten természetesen, mert professzionális írást ne várjon senki tőlem. Vannak profi tortások, én is nagyon sokat így ismeretlenül is, de tőlük tanultam, lestem el. Volt, amivel meggyűlt a bajom, de számos dolgot ők már készen tálaltak és így igencsak megkönnyítették az én utamat is .... Köszönöm!

Ma már elképzelni sem tudom, hogy ne készítsek tortát. Persze, amikor kipurcanva készen vagyok egy adott darabbal, akkor az első mondatom mindig az, hogy most egy darabig nem szeretnék piskótát, krémet látni. De ez az első alkotás-mentes öt percemben el is múlik. Pár évvel ezelőtt megkérdezte tőlem valaki, hogy ez a hobbi meddig fog tartani nálam? Azóta is, minden egyes tortánál visszacseng bennem ez a kérdés... remélem, még nagyon sokáig!!! Van még ötletem...

Amint már említettem, hobbiból készítem a tortákat, önző módon első sorban saját örömömre.
Örömmel tölt el az alkotás és igazán boldog akkor vagyok, amikor a megajándékozott szemében látom a csillogást. Bár lehet, hogy olyankor csak a tűzijáték-gyertya tréfál meg engem... :)

Azt tudom ajánlani mindenkinek, akiben akár csak egyszer is felmerült a gondolat, hogy tortát készítsen, bátran álljon neki!! Teljesen mindegy, hogy szerinte szép lett-e, finom lett-e... egyedi ajándékot adni és kapni, a legnagyobb öröm!!


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése