Peony

Egy mozgalmas hét margójára :D
Kedden készült el a versenytortám, péntekre a Talking Angela, ez a torta pedig szombat reggelre kellett, hogy készen legyen.
Nem az első alkalom, hogy ilyenkor kimarad egy alvásom. Itt is ez történt, péntek éjjel készítettem.
Ha máshogy nem megy :D

Vaníliás piskóta, csokikrémmel.

Fiatalos virágot szándékoztunk  a tortára és feltétlen meg kellett jelennie az ünnepelt hobbijának, géllakkozik. Természetesen nagyon fontos volt, hogy mindez rózsaszínben történjen.

Hát ezeket a játékfigurákat sem ismertem eddig.
Megszenvedtük az együtt töltött időt. :O Itt is igaz, annyira jó, hogy a gyerekeknek nagy a fantáziájuk, ha egy kicsit is hasonlít a figura, ők már értékelik.
Narancsos csokis ízű lett.

Sokat szenvedtem mostanában a fényképezéssel. A nagy gépem egyszerűen nem volt hajlandó semmit sem csinálni, folyamatosan elemcserélésre hívta fel a figyelmemet, pedig még a brutál drága elemeket is megvettük, de semmit sem ért. Folyamatosan szajkóztam, hogy bezzeg az Ikeás elemekkel működik, de mivel a nagy márkás, 30 millió évik tartó elem is beadta a kulcsot, felmerült, hogy esetleg a géppel van valami probléma. Elővettem a régi kis gépet, haha az sem volt a toppon, ez egy kicsit megnyugtatott, illetve kezdtem azt gondolni, hogy nem is a géppel van a gond.
Azért gyorsan kerestem a neten szervízt, de még előtte úgy voltam vele, adok egy esélyt az Ikeás elemeknek. Bejött!!! Szóval a több ezres elemek semmit sem érnek, maradok az ezüst-sárgánál :D

Sajnos, amikor ez a torta készen lett, még nem jártam meg a nagyáruházat, a régi gépemmel készítettem fotókat, de valamit nagyon elállítottam rajta, mert igencsak homályosak lettek. Ezt a képet a kis ünnepelt anyukája küldte át nekem.

Még októberben kiírta Kricky a facebook oldalán, hogy halloween témában versenyt indít. Majd a második fordulóban is lesz egy téma, amit el kell készíteni azoknak, akik továbbjutnak.
Továbbjutottam, meg is lett a varázsszó: Vilmoskörte. Egyszerűen nem tehetek róla, nekem rögtön alkoholos formában jelent meg lelki szemeim előtt a feladat. Nem is nagyon tudtam volna magához a gyümölcshöz nyúlni, airbrush nékül szerintem nem lehet azt szépen megcsinálni.
Valós pálinkás üveget szerettem volna készíteni, bele is szaladtam egy régebbi Hollóházi butellába. Szerintem gyönyörű.. mármint az eredeti. Sajnos eredeti üveggel nem rendelkezem, képről készítettem el.
Természetesen kellett hozzá legalább 2 pálinkás pohár is. Valahogy a régi ünnepek hangulatát szerettem volna elkészíteni, a nagyinál a kis asztalon terítő, rajta sütemény és a nélkülözhetetlen párlat. Süteménynél is gondban voltam, ötletként megjelent a pogácsa, képviselőfánk.. de megint beleszaladtam abba a problémába, hogy azok is csak airbrush-sal festve szépek. Akkor jött a gondolat, ha már tortaverseny, miért ne lenne torta az asztalon...
Már hónapok óta ki szerettem volna próbálni a keresztszemes mintát tortán. Csak úgy nem állok neki semmi ilyennek, nekem ahhoz feladat is kell. Van négyzethálós anyagom, amit nagyon szépen bele lehet nyomni a masszába, de annyira kicsik voltak a négyzetek, hogy elképzelhetetlen volt számomra, hogy abból minta is kijönne. Elővettem a négyzethálós lapot, bejelöltem 3 mm-es kockákra, felrajzoltam rá a mintát és már lehetett is írókázni... vagyis lehetett volna, ha nekem itthon nem az 1-es csővég a legkisebb méret. Jött mentsvárként a celofán. :) Kevés volt itthon, kértem férjemet, szerezzen be nekem, hozott is 4 nagy ívet, mondván, nem szeretne hetente ilyenekért rohangálni :D
Feltekertem, leragasztottam és már készítettem is a mintát.... a mintánál még így is összefolyt egy kicsit, de a sormintánál  már nagyon szépen látszottak az x-ek.
Terveztem még, hogy a terítő szélén egy csipkeminta fut, de más soknak éreztem. Így, hogy eltelt már néhány nap, bánom, hogy nem készültettem. Lehet, hogy dobott volna még rajta. De úgy gondolom, így egy letisztult Sachert készítettem. :)

Ismét egy virágos torta. Ismerősünk anyukája szülinapjára kért egy tortát. Az íz most tejszínes túró volt.
Kaptam néhány fotót az elképzelésről, azután leírtam, megmutattam, hogy én milyenre gondolok. Ez lett belőle :)

Ismerőseink kislánya 5 éves lett. Húúú, amikor először találkoztunk, akkor fél éves volt, úgy jó 20 percig rám bízták. A mai napig nem felejtem el, hogy az a csepp baba befeküdt a vállamhoz és a szuszogáson kívül egy hangja nem volt. Mondtam is anyukájának, hogy ennyire nyugodt babával ritkán  találkozik az ember. Ugyan anyuka akkor közölte, hogy kicsit nyűgös Lili, most nem írnám le, Húgival mit mondtunk erre :D
Szóval Lili már 5 éves, szülinapja előtt 2 héttel még Barbie és Hello Kitty volt a képben, mint kedvenc, de a véglegesítésnél már Minion volt a terv. Lányos kivitelben nem oly sok a választék, szám szerint 2 féle rózsaszín minion lány képet találtam a neten.
Valamivel természetesen megint fel kellett "dobnom" a tortát, így készítettem egy kislányos csokrot a minyon egyik kezébe.
Az íz most is csoki volt.

Anyukám jött hozzánk pár nap itt tartózkodás erejéig, ezért gyorsan ki kellett találnom, milyen édességgel várjuk őt. Már többször említettem, cukorbeteg, szerencsére gyógyszerrel csodálatos módon karbantartható a betegsége. Természetesen meg kell említeni, hogy ő maga is sokat tesz ezért. De nem szokott nagy ügyet csinálni ebből, mindig mondja, hogy "normális" tortát, édességet készítsek neki, ha arra adnám a fejem. Ismét a már bevált fele-fele megoldáshoz nyúltam. Fele cukor, fele eritrit, fele fehér liszt, fele teljeskiörlésű. Mivel másnap volt Halloween, a sütőtököt szemeltem ki magamnak, mint ízesítőt. Mivel nálunk nincs kisgyermek, ennek az ünnepnek a beöltözős részét nem tudtuk kihasználni, így maradt a süteményes készülődés. Nem mondom, volt egy nézésük a fiúknak (férjem, fiam) itthon, amikor közöltem velük, hogy sütőtökös vajkrém lesz a sütemény. Annak rendje és módja szerint megsütöttem a sütőtököt, elkészítettem a svájci vajkrémet, betöltöttem az előző nap megsütött piskótát és már lehetett is enni. Természetes nem pihent eleget a torta, olyan luxusra itt mifelénk nincs lehetőség :)

Emily és Victor a Halott menyasszonyból...
Nem ismertem ezt a mesét, pedig általában az animációs meséket szeretem és ismerem is... Általános iskolai osztálytársnőm keresett meg ezzel, nagy fiának a kedvenc meséje. Elsőre mondtam Beusnak, hogy várjunk egy kicsit, kipróbálnám, egyáltalán tudok-e hasonló figurát készíteni, elvégre nem vagyok szobrász :)
Legelőször is megnéztem a mesét.
Indulásnak Emilyt próbáltam megformázni, lefényképeztem, átküldtem a képet.. azután szabad utat kaptam Victorhoz is :D
Mindig rá szoktam keresni a neten az adott témával kapcsolatban, mások milyen formában jelenítik meg. Nem mondom, hogy sokfélét találtam. Itt jegyzem meg, biztos a koromból adódóan, de menyasszonyi tortának én elképzelni sem tudnám, pedig szinte csak így találkoztam ezzel a témával. Tudom, a hiba az én készülékemben van. :)
Mivel betegesen mást "kell" készítenem, mint az átlag, ezért az egyik jelenet fogott meg nagyon a meséből, amikor egy padon ülnek és Victor ajándékként a volt kutyusát kapja meg Emilytől. Persze, a képeket nézve a kutyus hiányzik a tortáról.. mondjuk azt, hogy a történés, amit a tortán láttok, még az ajándék előtti :D
Nem tudom, másnál hogy van ez, de nekem elsőre nem igazán szokott sikerülni a figura... nem tetszik, újrakezd, nem tetszik, újrakezdés... és ez így megy addig, amíg számomra elfogadható nem lesz az összhatás. Ennek következtében a figurák elkészítése nekem több napig tartott. Legalább volt ideje kiszáradni :D
Egy biztos, nagyon jó dolog a határidő.. egyébként még mindig formáznám az alakokat :D
Az íz most tejszínes túró volt.

Egy korábbi csokis-virágos tortámat meglátva barátosném kérte, hogy anyukájának majd olyat készítsek a szülinapjára. Már akkor rögtön mondtam neki,  hogy nem vagyok gép, két egyforma tortát, ha akarnék sem tudnék elkészíteni. Úgy gondolom, az igazi akadály, hogy nem is szeretnék. Azt vallom, hogy mindenki egy külön egyéniség, ezáltal, ha csak egy kicsi dologban is, de legyen más a tortája az előzőekhez képest. Persze, ezt könnyen kivitelezem így, magam csendességében, hobbiból. Feltételezem, ez nehezebben oldható meg egy forgalmas cukrászdában. Én még tartom magam ehhez.

Az íz, a már szokásos 60%-os csokival készült főzőtt csokikrém.

Néha itthonra is készül egy gyors torta. Túró a hűtőben, nem olyan rég csokis-túrós édesség készült, most valami másra vágytam. Évek óta szemezem a sakktábla tortával, van, ahol fehér-kakaós piskóta adja a hatást, nekem ez a krémmel és sötét piskótával való játék tetszik igazán.
A sütés nélküli tejszínes túró receptjét használtam fel. Anycinál már bevált, nagyon szeretem :)
A kakaós piskótát 3 lapba vágtam (1,5; 2; 2 cm), a másfeles került az aljára, 2 cm-es lapokat pedig 4 centikként csökkenő átmérővel vágtam kör alakúra. Ehhez minden létező tálat, tányért méricskélve kerestem segítséget. Egy kis képes segítség, de még számtalan helyen fellelhető hozzá leírás.

Ritkán fordul elő, de most az ünnepelt keresett meg ezzel a kéréssel. Csak egy egyszerű tortát kért, nagyon nem is tudtam vele belemerülni a részletekbe, mert valami meglepetésnek kellett, hogy legyen.
Kicsi torta, teljes kiőrlésű liszt, cukormentes legyen és 75%-os csokival. Igazándiból férjének és sógornőjének kedveskedett ezzel a tortával. Készült családi recept alapján, anyósa részéről egy másik torta is, hagyományos hozzávalókkal.

A kinézet nem ennek indult, de erre volt már példa nálam :D
Amit kitaláltam, ahhoz nagyon kicsi volt a torta (18 cm-es). De ami késik... :)

Barátainknál a férj is belépett immár a negyvenesek táborába. A kérés a feleség részéről annyi volt, hogy ne legyen cukorpasztával burkolva, hanem csak csoki legyen rajta. A legcsokisabb, talán a legfinomabb krémet javasoltam, a ganache-t. A dekorációnál a kérés az volt, csak egy csíkban, mintha szalag lenne a torta egyik sarkában, szívecskék legyenek.
Szeretem a kihívásokat és aki nem szokott napi szinten ganache-zsal bevonni tortát, annak ez bizony az. Ráadásul lekerekített szélű a négyzetes tortaformám, így a sarkokkal játszhattam is egy kicsit :)

Az ízvilágban nem tértünk el a csoki-vonaltól, két csokikrém között most kókuszos krém lapult.

Ez a torta teljesen cukormentes változatban készült. Minden esetben eritritet használtam cukor helyett.

Barátaink kislánya, mondanom sem kell, Violetta rajongó. Hogy ez pontosan mivel is jár, nem nagyon tudom elképzelni, mert fiam van és ráadásul ő pár hónap múlva már felnőtt korba lép.
Szóval, barátaink megkerestek (immár sokadszor - sok puszi ezért is), hogy készítsem el a nagy lány névnapi tortáját. Azért a témával kapcsolatban egy pillanatra fennakadtak a szemeim. Ott már sejtettem, hogy idegen vizeken evezem majd. :D
Violettával kapcsolatban csak annyi ismeretem volt (hála a tv háttérmuzsikálásának), hogy egy leányzó által alakított szerep és nem valami rajzfilmfigura.Természetesen bújtam a netet Violettával kapcsolatban, ugyan videóig nem jutottam el, de a képek alapján már kezdett kirajzolódni, hogy milyen is legyen majd a torta.
A torta íze, mivel már volt sima csokis, meggyes csokis és most is a csokis vonalat szerették volna barátaink statisztikailag növelni, mondtam, hogy legyen mellette karamell. Az jól passzol a csokihoz, igaz most nem a megszokott 60%-os, hanem  50 %-os csokiból készült krém adta az alapot, mert a kérés még az volt részükről, hogy édesebb legyen a krém. Nagyon szerettem volna a középső csokiréteg alá illetve fölé karamell csíkokat folyatni, hogy amikor eszik, roppanjon, de a krém felpuhította volna, az csak frissen érvényesül, így maradt a két csokiréteg között a karamellás svájci vajkrém.

Akkor kért meg, hogy készítsek egy tortát menye számára, gyakorlatilag minden mindegy volt, maximálisan szabad kezet kaptam, csak annyi volt a kérés, hogy hasonlóan szép és finom legyen, mint Anycié. Én ezt nagyon élvezem, ugyan személyesen nem ismerem az ünnepeltet, de kérdezősködtem a személyiségéről és ez alapján próbáltam elképzelni, hogy milyen virág, milyen dekor illik hozzá. Azért az ízt természetesen egyeztettük akkor :) Csokit javasoltam, mert még nem volt biztos a torta átadásának napja, a tejszínes töltelékkel szemben jobbnak ítéltem meg, mert szerintem nem mindegy, hogy szombaton vagy vasárnap kerül az asztalra.. ez az én parám.. mint hogy nem tesszük el a tojásos és gombás ételt másnapra.. de ez már egy másik történet :)
Nem mondom, hogy totális nyugalommal vártam a visszajelzést a tortától :) neeem, határozottan tűkön ültem :D és akkor este jött a telefon... Annyira meghatódott az ünnepelt, hogy sírva fakadt.
Engem ez motivál igazán. Na nem az, hogy megsiratom az ünnepeltet (volt már máskor is erre példa, bár akkor azt hittem, annyira ronda lett, hogy ezt a reakciót váltottam ki :D ), hanem az, hogy sikerül egy olyan tortát összehoznom, ami "betalál" és még ízlik is. Adok és kapok... én legalább annyira meghatódom minden egyes alkalommal, mint az ünnepelt. Nagyon jó érzés...

Anyci névnapjára készült ez a tejszínes túrótorta. Hogy ne legyen csak szimplán túró és tejszín benne, ezért került még az aljára egy kis őszibarack is...
A piskóta fele-fele arányban fehér illetve teljes kiörlésű liszttel készül, ez adja a színét.