Peony

Akkor kért meg, hogy készítsek egy tortát menye számára, gyakorlatilag minden mindegy volt, maximálisan szabad kezet kaptam, csak annyi volt a kérés, hogy hasonlóan szép és finom legyen, mint Anycié. Én ezt nagyon élvezem, ugyan személyesen nem ismerem az ünnepeltet, de kérdezősködtem a személyiségéről és ez alapján próbáltam elképzelni, hogy milyen virág, milyen dekor illik hozzá. Azért az ízt természetesen egyeztettük akkor :) Csokit javasoltam, mert még nem volt biztos a torta átadásának napja, a tejszínes töltelékkel szemben jobbnak ítéltem meg, mert szerintem nem mindegy, hogy szombaton vagy vasárnap kerül az asztalra.. ez az én parám.. mint hogy nem tesszük el a tojásos és gombás ételt másnapra.. de ez már egy másik történet :)
Nem mondom, hogy totális nyugalommal vártam a visszajelzést a tortától :) neeem, határozottan tűkön ültem :D és akkor este jött a telefon... Annyira meghatódott az ünnepelt, hogy sírva fakadt.
Engem ez motivál igazán. Na nem az, hogy megsiratom az ünnepeltet (volt már máskor is erre példa, bár akkor azt hittem, annyira ronda lett, hogy ezt a reakciót váltottam ki :D ), hanem az, hogy sikerül egy olyan tortát összehoznom, ami "betalál" és még ízlik is. Adok és kapok... én legalább annyira meghatódom minden egyes alkalommal, mint az ünnepelt. Nagyon jó érzés...